Reggel kétségbeesetten futottunk a ferry-hez. Még lekéssük a végén és itt maradunk, juj, juj...De aztán nagy meglepetés várt minket érkezéskor. Nem fenyegetett a lekésés veszélye... A rossz idő járás miatt nincs Ferry, ki volt írva a jegyiroda ablakába. És sehol egy lélek... Rossz idő, néztünk körül...gyönyörűen sütött a nap...majd délután gondoltuk...de az út 2 óra...Minde
nesetre pár nap múlva kiderült a rossz idő oka...Sztrájk! Franciaországban vagyunk, ez már csak természetes!
Igaz megjegyezném az utazási irodában azt próbálták elhitetni velünk, csak a nyílt tengeren van rossz idő, hallgattak a sztrájkról, főleg hogy azt bejelentik előre, és nekik kellett volna szólniuk nekünk, szervezzük át a kirándulást...De hát minek fárasszák magukat két hajójegy miatt, vannak 
nagyobb halak is a tengerben...
Tény ami tény a csaj elhitette velünk sehova sincs repülőjegy már. Mindenképpen a 4 nap alatt 2 szigetet kell érinteni, másképp nem lehet megoldani. Többet sem bratyizok le utazási irodákkal, mondanom sem kell rajtunk kívül szinte nem volt utas egyik repülőn sem. De hat ki tudja... a többi összes járat teli volt...Az olimpia, a vakáció...
Mindenesetre a vakáció második napján újból a reptéren találtuk magunkat. Megérkeztünk mint mondták időben... És elkezdődött a beavatásunk a „Pacifique attitude”-be: Sehova, sem sietünk, semmi nem sürgős, majd egyszer odaérünk, meglesz stb. Minek is lennek en ideges????
Már fentről lenézve is hófehér tengerpartja volt a szigetnek, és a borús Noumeához képest, ragyogóan sütött a nap, és a hőmérő is pár fokkal magasabban állott.
Mintha elrendezte volna valaki, a Cocotier Gite autója ott állt a reptéren. Így a szállás kérdése hamar megoldódott, fölösleges a sok szervezkedés, minden alakul magától...
A sátrunkat a fehér homokban, a pálmafák alatt, a tengerpartra húztuk... Még volt időnk egy jó kis fürdésre a meleg tengerben, és a tenger morajlása sötétedés után rögtön elringatott...
