Még arra sem volt időm ráeszméljek vége a vizsgának itt a várva várt szabadság máris a repülőn találtam magam. Tonga és a bálnak volt a cél és hát a már hónapok óta áhítattal várt NEM CSINÁLUNK SEMMIT, DE AZ ÉGVILÁGON SEMMIT... :-))
Kissé meglepődtünk mikor a pilóta bejelentette odalenn esik az eső és hát kerek 17 fok van. Nem hiszem..., gondoltam a nyárba jöttünk és hát nem a Wellingtoniba abból volt részük odahaza...
Viszont mire felültünk a kis kilenc férőhelyes repülőnkre már az eső is elállt és a nap is kisütött....
A repülés hatalmas élmény volt fölég hogy az ablakot alig lehetett becsukni és a csomagok a hátunk mögött voltak bedobigálva egy háló mögé, a segédpilóta az egyik utastársunk volt... Irigykedtünk is rá rendesen... :-)))
A második szigetről még egy kis hajóút várt ránk a szállásunknak kinézett lakatlan szigetig. A helyiek azzal fogadtak a hajón, hogy aznap megfeneklett a part közelében egy bébi bálna a Matafanui Lodge (második szállásunk) mellett és hát kb 1 órával érkezésünk előtt sikerült visszamenekíteni a tengerbe. Hát igen az időzítés... az mindig szörnyen 
fontos...Szívesen segédkeztem volna egy bébi bálna locsolgatásában... fölég hogy a mentés sikeres volt.... NO, majd következőkor jobban időzítjük a nyaralást... :-))
A mi kis lakatlan szigetünk pont olyan volt mint a mesékben. Érkezésünkkor semmi emberi lelket nem találtunk, házigazdánk épp a heti mosással volt elfoglalva, és hát igen..., egy ilyen helyen nincs óra, a repülőt nem hallották, így mi lemaradtunk a kókuszdiós fogadásról. :-))
A szigetünk nem volt semmi kicsi, sem nagy. Pár óra séta körbekerülni de széltében vékony így az egyik oldalon volt az ebédlő és társalgó a másik oldalon meg a fák alatt lapultak a kis nyitott se ajtaja se ablaka bungalók. 
Nem sok, pontosabban öt darab. Így a házigazdánk mindenkit úgy tudott kezelni mintha régi jó barátai lennénk. Nem sok ilyen hely van azért...
A hosszú út és egyéb fádságoknak köszönhetően kis séta után csak arra ébredtünk itt az este sötét van és hívnak vacsorára. :-)) A közös ebédlőben mindenféle érdekes emberekkel találkoztunk. Volt négy vízalatti fényképész, bálnákat jöttek lencsevégre kapni, no és a kedvencünk a delfines néni. Azóta is elmélkedünk, hogy lehet valaki annyira szerencsés, hogy azért fizessék a delfinekkel ússzon együtt. De nem akármilyen delfinekkel, igazi vad delfinekkel. És hát és a vad delfinek szabályosan játszanak vele, ha nem latom a videókat sohasem hiszem el a delfinek ennyire emberiek tudnak lenni..
