Isteni jó volt a tenger morajlására ébredni ha rajtam múlik, délutánig kis sem kelek az agyból. Miután felkeltünk, csak átbotorkáltunk a sziget túloldalára és meglepetésünkre még mindig vártak a reggelivel. Hát igen ezért szeretik sokan Pattinál, azt csinálsz amit akarsz nincs semmire szigorú szabály mint a legtöbb szállodában szokás...

Viszont késői kelésünknek köszönhetően a dagály már rég elmúlt így a snorkelezésünk egy tengeri sünök és kőhalak közötti botorkálássá változott :-))) Hamar fel is adtuk és inkább körbe kerültük a mi kis lakatlan szigetünknek, ami nem is volt olyan rövid mint amilyennek tűnt, de azért egy kis csobbanásra maradt még idő miután visszaértünk. A délután hamar érkezik az egyenlítőnél, 6 kor már teljesen sötét van.

A vacsoránál meglepetés várt ránk. Tábortűzzel és kavával készültek a helyiek.

A kava a Csendes óceáni szigetek „antidepresszánsa”. Mint a helyiektől halottuk a Tongaiak állandóan veszekedtek egymás között, legalábbis addig amíg meg nem találták a kavát. Amióta van Kava ázóta az emberek békességesen a tűz köré gyűlnek és isszák a szent nedűt, nincs sem vita sem verekedés... Nekünk azért annyit nem adtak hogy találkozzunk őseinkkel, de egy biztos nem azért isszák mert jó hanem azért mer zsibbaszt, az íze legjobban egy kis sárral kevert vízre emlékeztet.. Mindenesetre megtiszteltetés ha az ember meríthet egy idegen nép kultúrájából így mi is tapssal köszöntük meg és igyekeztünk nem fintorogni...szerencsére sötét volt...

Második nap már céltudatosabbak voltunk és korán keltünk, hogy még a reggeli dagályt is elkapjuk, így a sziget mindkét oldalán sikerült fürödni egyet és délután Motu az egyik helyi alkalmazott egy kis sétára is elvitt az erdőbe. Megnéztük a régi “csataterek romjait” majd megkóstoltunk mindent az erdőben, megtudtuk milyen íze is van a pálma lelkének, sőt Robit kókusz pálmára mászni is tanította Motu...De a legjobb a felfedezés a friss kókusztej volt, végre értem miért ájuldozik mindenki a kókusztej után...Nagyon csalafinta dolog ám.... az sem jó ha túl érett az sem jó ha éretlen, és ha nincs egy rátermett Motu a szegény turista csak csodálkozik mit dicsérnek ezen az emberek....Mi mindenesetre kaptunk részletes képzést... pofonegyszerű kiválasztani a tökéletes kókuszdiót....feltéve ha értesz hozza..:-)))))