A munka hétvégéje itt persze nem májusra esik. Mondtam már itt vagyunk a világ végén. Egyszóval május elseje igazából, október utolsó hétvégéje.
Azaz ez nem egészen igaz. Itt a munka napján igazából a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés nyolc óra szórakozást ünneplik. Élljen a Republic! :-))
Mivel már nagyon hosszú idő óta ez volt az első hosszú hétvége ezért mindenképpen gondoltuk ki kell használni valami értelmes tevékenységgel. Az „A” terv a Taranaki volt, míg a „B” terv Joliék, Hamiltonban.
Itt Új Zélandon minden időjárás függő, és most is mint mindig úgy nézett ki az időjárás beleköp a levesünkbe. Robi utolsó pillanatban megadta magát és eldöntöttük, legyen kecske is meg káposzta is. Megyünk szombaton Hamiltonba, és ha kitisztul az idő, megyünk túrázni vasárnap meg hétfön.
Joliék is, Brassóiak mint mi, otthon persze soha sem találkoztunk, de távolság és az idő sok mindenre ír. Alig vártam találkozzunk is már, ne csak telefonáljunk.
Mivelhogy az út egy teljes napba belekerült, (ezzel az erővel akár Brassóból Budapestre is beugorhattunk volna egy hétvégi dumapartira :-))) ) nem is voltunk ott sokáig. Én legalábbis nem éreztem úgy, kidumáltam volna magam egy ideig....
Vasárnap megnéztük a Reglani szörf paradicsomot. Sétáltunk egy ideig a tengerparton. Megcsodáltuk a kitesurfingeseket. Nem minden hol elég kemény a homok hozzá. Kár Wellingtonban nincs ilyen tengerpart kipróbálnám én is egyszer. :-)))
Vasárnap este későn érkeztünk a Taranaki aljába. Az egylábú turista hotelben aludtunk. Egészen hangulatos kis hely, és a néni is nagyon babás. Olyan kicsit mesebeli ház, teli s teli régi biciklikkel, meg mindenféle régi kacatokkal. De valahogy minden olyan csinosan összepasszol.
Reggel nagy jókedvvel konstatáltuk, gyönyörűen sütött a nap. A kilátás isteni volt. Az egész helynek olyan igazi havas hangulata volt. Hol a Királykő, hol a Ciucas, hol a Bucegi jutott eszembe. Ide mindenesetre még visszajövünk és megmásszuk a csúcsot is. A tavaszi aszténiánknak, vagy inkább depressziónknak, egyből még a nyoma is elveszett.
Hazafelé meglátunk a Pukeiti gardennél megnézni a virágzó rododendronokat. Nagy meglepetésemre ezek itt hatalmas nagy fák, és nem olyan kis fűben lapulók, mint a Fogarasi havasokban. Mindenesetre itt nagyon szeretik a vulkanikus talajt. Syinte bárhol megmaradnak. Tele vannak vele a kertek itt Wellingtnban is. De nem sok olyan hely van mint a Pukeiti kert. Én akár egy teljes napot is elbóklásznék benne. Hatalmas nagy fák, megroskadva a virágoktól. Olyan mint a paradicsomban.
