Hát igen már megint itt volt 11.11 és hát meg kellett ünnepelni Robi szülinapját, főleg hogy 28 évet töltött. Szép kor mondhatom. :-))
Gondoltam idén csináljunk valami mást, mint szoktunk. Erről eszembe jutott a Bicska Soproni szülinapja. Legyen akkor valami hasonló... Martinborough nincs messze, gondoltam, majd elmegyünk borkostolli, és miközben végigjárjuk az összes borospincét, végig bicik
lizzük a környéket. Úgy látszik nem minden jó ötlet, minden helyzetben menő, mert nagyjából senki sem volt kapó az ötletre. Még szerencse Robi közbelépett és megmentette a hétvégét.
A sok sok halászó ember rögtön ráharapott a White Rocksi homár halászatra, természetesen pecázással összekötve.
Páran már péntek este elindultunk, a többiek csak szombat reggel csatlakoztak. Szép volt az este, és csak a tenger morajlása zavarta az álmunkat. 
Másnap reggel szép napsütésre ébredtünk. És reggeli közben, már csak azon aggódtunk. Hogy csak 1 búvárunk van, így csak 5 homárt tudunk felhozni, és az lehet nem lesz elég ennyi ember fél fogára sem... :-))
Nagy bizakodva elindultunk a halászos helyre, útközben felszedtük a késő kásákat is, elég szép kis számba összegyúltunk, ám...Mint kiszálltunk az autóból elkezdett esni...Ugyebár a metservice errefelé sohasem téved... pedig mi reméltük, csak most az egyszer.... és esett, esett egészen másnap reggelig....Kicsit aggódtunk Robival, ezután a hétvége után, senki sem fog megismerni....De a forralt bor, meg a kártya mindenki rossz kedvét eloszlatta.
Másnap pedig hogy Murphynak is igaza legyen, ragyogó időben indultunk haza. Így a szokásos búcsú kávé sem maradt ki Martinboroughban...
