Reggel korán indultunk. A dagályhoz kellett igazítani a túrát. És hát szerencsétlenségünkre épp reggel 10-kor tetőzőt.
Így 6-kor keltünk és hát elég szomorúan nyugtáztuk hogy esik az eső. Pedig Napier nem az esős napjairól híres. Így jártunk gondoltuk. Mi akkor sem adjuk fel.
És hát bár az eső egyre erősödött mi mégis haladtunk a kitűzött cél felé
. Aztán csodák csodája, fél órával a Gannet (szula) telep előtt kisütött a nap. Visszafordultunk és láttuk Napierben zuhog. Vajon csak a mi kedvünkért tisztult ki e talpalatnyi föld?
A ganettek nagy meglepetés volt. Ilyen szép madarakat még ne
m láttunk. Nagyok és szépek és kecsesek. És imádják egymást. Én is gannet szeretőt szeretnék. :-)) A csaj kotlik a tojáson, és amikor hazajön a fiú a halászatból kitörő örömmel üdvözlik egymást. Összedugják a csőrüket olyan mintha csókolóznának.
A kicsik miután kikelnek a tojásból a fészekben ülnek tinédzser korukig, majd kiugornak a fészekből és az első röptuk Ausztráliába visz, át a Tasmán tengeren. Nem hiába hívják őket ausztráliai szulának. Érzik hol vannak a gyökereik, oda húz a szívük, de költeni azért visszajönnek ha benő a fejük lágya, úgy 5 év múlva. :-))
