Gondoltuk kihasználjuk az ősz utolsó sugarait és elmegyünk kicsit kirándulni. Elővettük a térképet és kiválasztottuk a keleti parton Napier alatt a még megmaradt fel nem fedezett pár beach-et. Így Pahaoa lett a cél. Útközben még negáltunk Martinborough-ban uzsonnázni.
Martinborough Új Zéland egyik bortermő vidéke. Pinot noirt termelnek itt. Amúgy Martinborough egy nagyon kis falu, de egy nagyon szép kis babás központja van. Teli s teli kocsmákkal. Így hogy a borkóstolás, nyaralás ideje lejárt, eléggé kihaltnak tűnt, de remélem visszajövünk még a jövő nyár végén.
Pahaoa-ra eljutni élménydúsabb volt mint gondoltuk volna. Az aszfaltnak egyszer csak vége lett és az út egy poros földúton kanyargott hosszú kilométereken áty, a birkák békésen legeltek körülöttünk, érdekesen nem voltak kerítések. De aztán láttunk egy táblát hogy a hely tele van kandi kamerával és ha vadászni próbálsz, valószínűleg a farmer vasvillára hány :-))
A földút végén a patak partján sétáltunk tovább. Emberek nem igazán járnak errefelé, így sok sok madárral lehet találkozni.
Az Új Zélandi kacsával, persze nem a patak partján mint egy rendes kacsához illene, hanem a domboldalban, de ezen már nem lepődünk meg. :-)), pár kanadai vad lúddal, de a nap fénypontja a sok kis rikító kék jégmadár.
A Glendhu rocks, sok sok lapos kő egymásba ragasztva. Ennyi sima vékony, lapos követ mint itt, nem láttunk még sehol.
