A Lifukai reptéren régi ismerősökkel találkoztunk :-)) A bálna fényképészekkel az első szállásunkról. A Rejtő Jenő alak persze most is panaszkodott... :-)) Megígértük nekik ha újból találkozunk leborulunk egymás lábai elé. :-)))
Ezúttal nem a mi kis repülőnkkel hanem a „híres” DC3-assal utaztunk. Ez a repülő a pályafutását még a második világháborúban kezdte.
De le a kalappal, kényelmes volt vele utazni és csak reméltünk nem áll le valamelyik motorja a köszvény miatt. Új Zélandon már 1985-ben kiírták a forgalomból mint utasszállító repülőt. :-)))
A nagy szigeten az eső fogadott és hát nem is igazán állt el amíg haza nem jöttünk. De hát örültünk hogy addig is jó időnk volt. Egy kis eső mindig kell, szerencsét hoz... És hát éreztem én, talán az én hibám is... Olyan szabadságot akartam ahol nem csináltunk semmit! Nos hát nagyjából tényleg nem csináltunk semmit, csak ültünk a teraszon és néztük az esőt.
De 
egyszer csak meguntuk, nem olyan fából faragtak minket,... felvettük az esőkabátot és elindultunk. És hát így is élményeket rejtegetett számunkra a nap.
Először is a halászó malacok....!!!!! Imádom őket. Tonga tele van félvad 
malacokkal, de azt hogy halásznak nem tudtuk. Hallottuk hogy Samoán vannak halászó malacok, de itt meglepetésként ért. Mondtuk is a helyieknek most már nincs miért Samoára menni. :-)))
A vasárnap az nagyon érdekes Tongán. Itt nagyon vallásosak az emberek, vasárnap mindenki pihen, az szent nap. A templomok egymást érik és mindenhol gyönyörűen énekelnek. Csak sétáltunk egyik templomból a másikba és mindenhol belehallgattunk a kórusba. Különös élmény...
Sétálunk sétálunk egyszer csak megáll egy kisbusz mellettünk kiugrik egy alak, meg is ijedtünk mit akar, és leborul a lábaink elé... Hát a fényképészek voltak, ígéret az ígéret...:-))) A reptéren újból találkoztunk velük, ekkor már mi is bepótoltuk a hajlongást... :-))) nem csodálkoznék ha következő nyaralásunkkor újból találkoznánk...
