Nemcsak Happy feet, hanem a deli sarki idő is megérkezett Wellingtonba, hideget és havat hozva magával.
A hó itt nagy szám. Állítólag 1974 óta nem is volt, de talán akkor sem ekkora mint most. Havazni pár percig havazott még máskor is, de hogy meg is álljon, na olyan nem történt.
A kiwi gyerekek sokan még életükb
en nem láttak havat, hóembert, úgyhogy ők nem is bánták már hétfőn bezárték az iskolákat.
Mi Robival vasárnap este mint két gyerek úgy ugrándoztunk a havazásban olyan igazi szép Karacsinyi hangulat volt. Egyből honvágyam is lett...Mikor lesz megint télen a karácsony? :-)
De hétfőn tovább hullott a hó, a főnök is hosszujjú ingben jelent meg a munkában :-)). Egész nap tátott szájjal bámultuk a havazást, és volt is rá időnk, mert ilyen ítélet időben az ember csak akkor megy ki ha muszáj. :-)) 
Kicsit lelkiismeret furdalásom van mivel, mindig is arra vágytam a tél közepéből menjünk szabadságra a nyár közepébe. Na most összejött... Legközelebb vigyázok mit kívánok. :-))
Amúgy tök nagy buli volt. Volt vagy öt centi hó itt nálunk, de minden harmadik ház előtt állt egy hóember, és hazafelé lehetett csúszkálni lefelé a dombon. :-))
Máshol több is volt, például a Rimutaka erdőben ragadt autókat, még a hókotró sem tudta kiszabadítani... Hókotró?! Honnan volt olyan...?!
Egyedül csak a buszsofőröket sajnáltam a jeges úton, nyári gumival, dombnak fel, dombnak le...Estére le is állt a forgalom...
De minden csoda három napig tart, a sarki idő is elvonult három nap alatt, és maradt utána a csúf megszokott Wellingtoni eső és szél...
