Idén úgy döntöttünk egyszer s mindenkorra átvesszük a Kiwi karácsonyt. Amúgy is mindig csak szenvedünk Karácsonyi hangulatot erőltetni magunkra. A karácsonyhoz sötét, hó és hideg kell alapozásnak, a többi csak azután jön.. így alapozás nélkül fölösleges kínlódni...
Kaptam idén szabadságot is a két ünnep között úgyhogy még szenteste elindultunk nyaralni. Mire a kiwik elfogyasztják 25-én a Karacsinyi ebédet mi már a tengerparton leszünk, gondoltuk...
A sziget északi felén még nem voltunk és amúgy is Új Zéland legészakabbi pontja egy „must do” minden Kiwinek, igaz mi még nem vagyunk csak örökbefogadottak, de ez még
nem indok arra hogy ne menjünk el a sziget légtrópusibb felére. Igaz idén nem panaszkodhatunk a Wellingtoni nyárra sem... Júj, kopogjuk le gyorsan...
Mahia félszigeten két nagy Pohutukawa (Az úgymond Új Zélandi Karácsonyfa, mert ilyenkor borul piros virágokba) alatt fogyasztottuk el a Karácsonyi ebédünket, azaz a töltött bárány maradványait. Kicsit nosztalgiáztunk két evvel ezelőtt jártunk itt, de akkor a szüleimmel és Levivel...
A Karácsonyi fürdés, az viszont kimaradt, a Fijiről érkező hurikán Mahia körül ért utol, ködöt és esőt hozva magával. Sebaj, van még két hetünk gondoltuk, lesz ez még így sem...
Gisbonben megálltunk, sétáltunk egyet a parkban, de valahogy nem lopta a szívünkbe magát. Egy dolgot viszont sajnálunk Tatapouriban a a rája etetést. Mindenki kap nyakig érő gumicsizmát és így lehet etetni a rájákat a partról. A ráják megszokták és megszerették a kajaszerzés eme egyszerű módját. Sajnos karácsonykor, ahogy itt Új Zélandon szokás, minden zárva volt, még a ráják is lemaradtak a vacsoráról. De ha majd újból Gisborne mellett vagyunk, akkor biztos nem hagyjuk ki.
