Az indulás előtti pár nap nem telt boldog várakozásban. Mindenki azzal riogatott, hogy az Új Zélandra is havat hozó sarki viharral még találkozunk eccer éspedig Új Caledoniában. Ami még rontott a helyzeten, az egész hétre az időjárás előrejelzés „hevi tunderstorm” volt. Már az is eszembe jutott így még le sem szállunk... Tiszta depis voltam, kerülgetett a hiszti...
A csomagolás nehéz volt, mivel az előrejelzett 17-21 fok mellett még reménykedtünk pár nap jó időben a nyaralás végén. Végül is előbb utóbb minden vihar elvonul. :-)) Na és persze már megint túl sok meleg holmit csomagoltam...
Mikor leszálláskor a pilóta azt mondta, hogy „We have a nice suny day in Noumea” azt hittem nem hallok a fülemnek... Gondoltam csak csúfolkodik... De nem... A vihar megérkezett, és el is vonult a mi érkezésünk előtt egy nappal. Még eccer bebizonyosodott a
z időjárás előrejelzés sarlatánság! Huhh, még szerencse!
Az érkezés nagy meglepetés volt. Néha jó ha az ember rászervezi magát egy Olimpiára. Zenével és tánccal vártak minket. Úgy éreztük magunkat mint a királyok...
Mi voltunk az egyetlen turisták akik felültek a helyi buszra és végigdöcögtünk a helyiekkel, a hosszú kanyargós úton, minden kis faluba negálva. De buszozni ilyenkor élmény, tudtuk azt már Seychellesről, és az elméletben most sem csalódtunk.
Az első dolog ami feltűnt a nagy pulóverbe burkolózó helyiek, ha tél van tél van és fel kell öltözni, meg ha 25 fok is van. Most végre Kiwinek éreztem magamat, én voltam a leglengébben öltözködve.
A nap igazából sétálgatva, szép lassan eltelt. Hosszú utat nem tettünk meg mivel a jó nagy zsákokat cipelni kellett a hátunkon, még szerencse Robi kicsomagoltatta velem a cuccaim felét. :-))
Paulal a kikötőben találkoztunk. A színes kapitány halak ott úszkáltak már a hajók között. Már dörzsöltük a tenyerünket, ha itt ennyi a hal, mennyi lesz majd a szép tiszta strandokon.
Még mielőtt hazamentünk volna Zivo nevű 13 m-es szállásunkat nyújtó vitorlásra, még ittunk egy pár sört Paul barátaival. Itt magyarok biztos nincsenek. Itt biztonságban vagyunk, nem kell magyarul beszelni... De mit hoz a szerencse....Ott volt Fanni aki Magyarországon tanult, de ez nem elég megismerkedtünk egy görög sráccal aki Miklosnak mutatkozott be, élt Magyarországon és viszonylag jól törte a magyart...Tanulság, sose gondold elég messzire mentél... :-))
A hajónk egy kis mesebeli alkotás, mi elneveztük a „Black pearl”-nek. Gondolom most már soha nem hagyja el a kikötőt, de azon is csodálkozom hogy lehetett egy ilyen lélekvesztőn 2 évet vitorlázni Tahiti és Új Caledonia között. Igazábol a 13 m-en volt minden, 1 francia ágy, 2 kanapé, konyha és wc. Méder Áron egy fele ekkora (6m) vitorlással kerülte meg a világot. És ami a legszebb ismerik egymást a mi házigazdánkkal. Kicsi a világ!
Aludni egy vitorláson? Hát élmény, ahányszor elment mellettünk egy motorcsónak, úgy rázkódott a hajó, azt hittem süllyedünk. El sem tudom képzelni milyen lehet a nyílt tengeren... Minden csodálatom azoké akik körbekerülik a világot. Paul szerint ha ilyenbe kezdenétek, szánjatok rá legalább 3-4 évet. :-))
Ébredni kinn a tengeren csodálatos...
