Ez a szálloda már megint elszúrta a reggeli felkelést. De szerencsére a Va'a verseny elég hosszú volt, mondjuk úgy e
gész napos program. Mikor megérkeztünk már javában folyt.
Egészen más volt a hangulat mint amit az ember egy olimpiától elvárna. Nem volt semmi hivatalosodás.
A versenyzők indultak a versenyre, közben a gyerekek játszottak a homokban vagy éppen fürödtek a tengerben. Néha keresni kellett a versenyzőket... Pacifique attitude.... A versenyzőkkel simán lehetett fényképészkedni ezen senki nem botránkozott meg, sőt mondjuk úgy jólesett nekik, ők voltak a kedvenceink...A díj átadási cer
emónián a Tahiti lányok leszálltak a dobogóról és a himnuszra táncoltak a nézőközönség közepén, nemcsak evezni, de azt hiszem táncolni is jól tudnak.
A verseny amire lementünk a Va'a volt. Ez egyfajta Polinéziai csónak, amivel az őslakosok végighajózták a Csendes óceánt. Érdekes volt a mindenféle soha nem halott szigeteknek szurkolni mint Kiribati, Wallis és Futuna stb. Legalább a földrajzi is
mereteink is tágultak. A Robi kedvence a Wallis és Futuna az enyém Niue volt. De azért a PNG (Pápua Új Guinea ) is a kedvencek között tartozott, főleg hogy imádjuk a kávéjukat. :-))
A verseny után kimentünk a Ile aux Canardsra snorkelezni. Még szerencse a verseny vége előtt leleptünk így rajtunk kívül szinte senki nem volt a szigeten. A sziget körül egy víz alatti turista út vezeti körbe a búvárkodókat, a legszebb helyeken. Bólyákra akasztott táblák mondják el mi épp a látnivaló az illető helyen. Ennyi halat egy helyen még akváriumban sem láttam. Pedig én lemaradtam a Robi hatalmas nagy halrajáról, viszont láttam az Igazi Nemót, nem egy, hanem most az egyszer két csíkkal. Nagyon dörzsölte magát a csalánhoz gondolom, megtanulta a leckét, mint ahogy mind tudjuk....
Szép volt ez a nap is...
