A Bay
of Plenty nagyon szép, fölég így Karácsony táján. Egész Pohutukawa erdők vannak a tengerpart mellett. Igazi úgymond Új Zélandi őserdők. Szinte csoda, hogy ezeket is nem égették le hogy farmokat építsenek helyette. A Harcos Maoriknak köszönhetjük ezt is, és nem a telepesek természet szeretetének. :-)))) Viszont ide mi talán nem kívánkozunk vissza, szerintünk a halászoknak biztos paradicsom...de mi nem vagyunk halászok. A strandok pedig, igaz hogy szépek, de valahogy nem csalogattak fürödjünk...igaz lehet a hurikán után még mindig háborgó tenger volt a fő ok.
Útközben megnéztük a legnagyobb Pohutukawa fát, van neki neve is „Te Waha O-Rerekohu”. Mióta Németországba behúztak a világ első világ legnagyobb kakukkórájával azóta minden „legnagyobbra” gyanúsan tekintünk. De ez a fa, ha nem is a legnagyobb élő Pohutukawa, akkor is biztos dobogós helyen áll. Körülbelül 600 éves és 1950-ben 37 m hosszú volt a legnagyobb ága.
És most jön a Robi kedvenc története. Rauko
korén negáltunk pihenni és hát elkezdtünk etetni almával egy arra legelő Pacit. A paci szerfelett szerette ez almát, viszont az elfogyott, és én elindultam az autó felé, a ló meg utánam vágtában, én persze megfutamodtam, be az autóba. Azért a ló nagy állat és ha feléd rohan...hát én....De hát lehet Robinak is igaza van, ló elöl futni, nem sok esélye van az embernek... :-))) Végül is csak egy barátságos paci volt aki almát akart, mitől is ilyedtem én meg...
Estefelé Opotiki m
ellett megnéztünk még egy nagy fát, Taketakeraut. Állítólag ez egy 2000 éves Puri fa. És a Maoriknak szent hely, mert az odvába rejtették a kiásott ősok csontjait. Ez egy TAPU, azaz szent hely, ha valaki megszentségteleníti az a halálával fizet a bűnéért. Gondolkodott már el valaki a mi Tabu szavunk honnan is ered? Hm... Amúgy több mindenre is tehettek volna Tapu-t a Maorik, mert több természeti kincs maradt volna meg az utókornak. :-))))
Ohiwán aludtuk egy Top 10 holiday parkban, de ezzel most inkább nem dicsekedek. Többet sem megyünk Top 10 holiday parkba. Inkább alszunk az árok szélén...
Másnap a délelőttöt Whakatanéban töltöttük. Babás kis igazi Maori város. Itt láttunk egy igazi gyönyörű Marae-t, azaz Maori gyülekezőhazát. Nemcsoda hogy körbejárta a világot. Amúgy minden kis törzsnek van egy ilyen gyülekezőháza, de engedély nélkül nem lehet bemenni. Még szerencse az ilyen múzeumfélékkel.
