Reggel korán keltünk, de nem mardtunk Poéban sokaig, hamar beláttuk, mi nem fogunk itt Dugongot látni. Hatalmas nagy volt az apály-dagály terület és a víz dagálykor is kicsi. Akik itt búvárkodnak mind csónakkal mennek ki a mély vízbe. 
Gondolom gyönyörű lehet a zátony körül búvárkodni, de mivel mi nem vagyunk azok a mélyvízi típusúak így, úgy döntöttük nem várunk míg kinyit a csónakozó cég. Szerencsét próbálunk, hátha látunk egy reggeli napsütésben sütkérezőt a La Roche Percée-nél. Ez volt igazából minden esélyünk. De mint Paul elmondta, neki az a mestersége hogy búvárkodik és két év alatt háromszor látott... ne, legyünk már torkosak....
La Roche Percéenél a barlang túlsó kijáratánál ha dugongot nem is, de megláttunk egy csomó kis apró nyomott a homokban. A kis teknősök reggel bújtak ki a tojásból. Mondtam én már este Robinak aludjunk ott...Na, hát ez van... A sok kicsi nyo
m is érdekes volt. Remélem mind szerencsésen a tengerbe értek... Következökor ha ott járunk, tudjuk majd hogy hol kell aludni :-))
A Koné-Tiwaka transzverzálison átmentünk a keleti partra. Az út szép volt, de nem annyira mint beharangozták. Szép hegyi táj sok mindenhol van, mi igazából tengerpartot szerettünk volna látni...
De azért az Apuapouiou-i kövek nagy meglepetés volt. Gyönyörű szép nagy kövek a semmi közepén. Hogy hogy kerültek oda...?! Kicsit olyanok voltak mintha márvány is lenne bennük... Nagyok és melegek. Tök jó volt mezítláb ugrándozni rajtuk. De a patak medre messzi maradt, akárhogy igyekeztem nem sikerült megközelíteni.
De a nap fénypontja a stoppos Kanak nénik voltak, felöltözne szépen úgy mint a mesékben...fölég hogy egy kis helyi ünnepségre készültek. Ők nem beszéltek angolul, mi nem beszéltünk Kanakul így megmutattuk a térképen merre megyünk...Igazán semmi sem utalt arra bármi is lenne ami félreértésre adhatna alapot. 
A néni szolt álljunk meg, míg Robi lassított, én hátranéztem és a néni kezében egy nagy disznóölő késsel előre mutatott. Bennem megfagyott a vér, még szólni sem mertem, szerencsére a néni kiolvasta a szememből a rémületet és maga felé fordította a kés hegyét elég látványosan ahhoz még én is észrevegyem. :-)))) Mi táposak...még jó hogy nem csináltam a nadrágba. :-)))Mint később kiderült, minden falusi embernek kés volt a kezében, a férfiak többségénél bozótvágó jatagán. Hiszen ha az őserdőben mész és megszomjazol mivel bontod fel a kókuszdiót, ha nincs nálad egy nagy kés? Vagy a papaját hogy imádkozod le a fa tetejéröl?... Észrevehettük volna ezt hamarább is, mindeni kést lóbál a kezében és nem bevásárló szatyrot... :-))
Tétiben a búvár iskola udvarában megsimogattuk a házi őzikét. Kicsit elbóklásztunk a nagy apály közepén, de igazából nem haladtunk sokat már. Megtaláltuk a tökéletes campinget, a hatalmas nagy kókuszpálmafák árnyékában. :-))
A sátor húzás hosszadalmas volt. Egy sűrű kókuszpálma ligetben, nem könnyű olyan helyet találni ahol biztonságban érezheted magad egy egész éjszakára. Mint Ouveán tanultuk a kókusznak szeme van és pont akkor fog lepottyanni mikor alatt állsz, és ha még aludni is akarsz.... Mindenesetre ügyesek voltunk. A bombák csak körénk estek, nem sikerült eltaláljanak. Mindenesetre van hangja, egy 10-20m magasból lepottyanó diónak. Nem szeretném kupán találjon. :-))
