Már alig vártam a Coromandel félszigeten legyünk. Már mióta elindultunk és nem fürödtem egy rendeset... Itt mindig jó az idő, meleg víz, és hát ezért is, meg azért is ,hogy Aucklandtől két órára van ahol durván az ország lakosságának a fele él, szabályszerűen megrohamozzák az emberek. Azt mondják minimum fél évvel előre kell szállást foglalni. Tény ami tény, az a tipikus Csendes óceáni nyaralást idézi, ahol embert csak elvétve lehet látni. Olyan tipikus turistahely, de meglepetéseket így is tartogatott számunkra.
Mivel mi még egy héttel sem vagyunk képesek előre tervelni ezért mindenképpen a sátorozás volt az egyetlen szállás lehetőség. Kicsit aggódtunk hogy megint Holiday parkban kötünk ki... Sok sok büdös autó, és karaván között. De a meleg víz kedvéért még ezt is vállaltuk.
Igazi kellemes meglepetés volt a mi kis tágas Doc-os kempingünk a Brocken hills-nél. Mint a Coromandel nagy része, ez is aranybánya volt valamikor. Reggel sétáltunk is egy kicsit a bánya út maradványain. Sajnos a barlanglátogatás kimaradt mert egy nagy pók, vagy weta...sohasem tudjuk már meg, szó szerint kikergetett a bányából, pedig lehet ott rejtőzködött a mi kis 5 kg-os rögünk.
A Cathedral Cave volt az első megálló, jó kis séta. Abszolút csodálkoztam hogy a rossz idő ellenére hányan dagasztották a sarat lefelé. Jó időben szerintem emberölés van....
Itt találkoztunk egy kis madárkával akit a sirályok kergettek. Annyira félt tőlük hogy a Robi lába között keresett menedéket. Azóta is lelkiismeret furdalásom van hogy otthagytuk magára. Hogy milyen madárka volt nem tudjuk. Csak reméljük nem a veszélyeztetett Dotterel.
Az autónkat jó messze parkoltuk, mert mi is mint a buta turisták ahelyett hogy a városon kívül hagyjuk az autót behajtottunk, kapunk úgyis parkolót...De igazából ennek köszönhettük a szerencsét hogy láttunk kis kék pingvint, élve, szabadon. A strandolok között úszkált mint egy kiskacsa. Még aggódtunk beteg, de igazából a kis kék pingvin nem fél az embertől, sőt gyakran beköltözik a házak alatti üregekbe, és hát elég lármás kis jószág a helyiek szidják is érte...Mi annyira meglepődtünk hogy én végül ruhástól megfürödtem addig addig köz
eledtem felé. Nem olyan gyakori az hogy pingvinnel lehet fürödni, ennyi áldozatot megér... :-))))
Közben hajtottam Robit mint a rabszolgát a meleg vizes strandra mert Mariannék mindig ájuldoznak milyen jó mikor az ásóval kiásol egy gödröt a tengerpartján, az megtelik meleg vizzel és ülsz benne amíg a dagály el nem viszi a váradat. Mariannék csak azt felejtettek elmondani hogy a te kis gödrödért gigászi harcot kell vívni a többi ezer turistával és ha nagy darab vagy meg nagy az asod az mindenképp előny. Mi éltünk a mondással hogy az “okos enged” és azon nyomban sarkon fordultunk. Szerintem eddig ez a legnagyobb “turist trap” amit láttunk itt Új Zélandon. Mindenki kerülje akinek kedves az élete....
Naplemente körül negáltunk Whangapouában még uzsonnázni, és egy utolsót fürodni a Coromandelen. Ez a fürdés nekünk mindenesetre életre szóló lett. Bementünk a vízben és egy úszó kis foltot láttunk, kíváncsiak voltunk, hát felé úsztunk. Mikor közelebb kerültünk láttuk hogy nem egy fadarab hanem egy kis kék pingvin van a vízben. Megálltunk ne ijesszük meg, de úgy látszik szimpik voltunk a pingvinnek, mert felénk úszott. Olyan közel volt hozzám hogy ha kinyújtom a kezem elérem. És érdekesen a mi hangos kacagásunk sem igazán zavarta öt. Viszont elég uncsik lehettünk mert hamar otthagyott és elment a hullámtörésben szörfözni. Valószínűleg jól volt lakva és várta a társait. Estenként naplemente után egy csoportban jönnek ki a partra. De egy dolog mindenesetre elgondolkodtató. Wellingtonban meg egyszer sem láttunk pingvint, itt Coromandelen egy nap alatt kétszer. Ezek szerint még a pingvinek sem szeretik a Wellingtoni hideg vizet és rossz időt. :-)))
A pingvines élményünktől fellelkesülve elindultunk sétálni és találtunk egy gyönyörű strandot. A parton végig pohutukawa fák adják az árnyékot és hát ilyenkor decemberben virágoznak, az egész part piros és arany színekben úszik. Mi végig azt hittük hogy ez a mi kis titkos Beach-ünk, de szomorúan kelett megtudjam hogy van neki neve New Chums Beach, és a legtöbb útikönyv úgy emlegeti mint a Coromandel egyik legszebb strandja. Szerencse a fél órás sétával. Így nem taposták agyon egymást az emberek.
