Húsvét, most már másodszor itt a világ végén.. azaz „There down below”.
Mit is mondjak a Húsvét, a tavasz, a termékenység a megújulás ünnepe. Nehéz erről az ősszel megemlékezni, főleg ha már minden virág elhervadt a kertben. Mert hát ők ám tudják, még itt is! A tél jön, nem a nyár. Kíváncsi is lennék honnan. Otthon 
megcsípi a dér a fákat és lehullatják a leveleiket, itt fagy még télen sincs, nemhogy ősszel, de a fák szépen elsárgulnak, elhullatják leveleiket, várják a telet...
Mi így, hát egyet g
ondoltunk, becsomagoltunk a hátizsákba, hagytuk a mindenféle erőltetett húsvéti készülődést és elmentünk kirándulni. Most az eccer nem is egyedül...
Taranaki, Tongariro, Taranaki, stb Nem volt nehéz a választás oda mentünk ahol nem esik az eső. :-))
Csütörtök este munka után indultunk, reggel korán már a sátorban ébredtünk.
Szép volt az út felfelé, lassan fel is értünk. Igaz párszor már majdnem feladtuk, főleg hogy a végén már négykézláb kellett másznunk.
Fenn viszont várt ránk a gyönyörű kilátás. A nyáron reméljük megcsináljuk majd az egész crossing-ot. Ez az útnak a legnehezebb része innen már csak a gerincen kell menni.
Eléggé fújt fenn a szel, így végig a menedékházban töltöttük a napot, ittuk a meleg teat, ettük a nudlest, és ment a BANG! Éjszaka összebujtunk és már itt is volta reggel, indulhattunk hazafelé.
Lefelé is gyönyörű időnk volt, végig sütött a nap. Ennek ellenére mindenki kidőlt, igazi kincsnek bizonyult a kocsiban felejtett chips és salsa!
