Reggel szomorúan ébredtünk, délben indultunk át a másik szigetre, Lifoura. Reggel csomagolás előtt még fürödtünk egy jót a meleg tengerben.
Közben hozzánk verődött Bodri. Nem tudom hogy a megnyerő személyiségünk vagy a halkonzerv illata volt a nyomosabb ok... Mindenesetre
volt egy, gyenge pontja Bodrinak...a hala! Életemben nem láttam halászó kutyát, ha bárki mondja nem hiszem el...Elég vicces látvány...Sok fáradság remélhetőleg néha hoz gyümölcsöt is...Indulásig nem tágított mellölünk, minden közeledő kutyát, embert, autót 
megtámadott, ugye ő egy hűséges kiskutya aki tudja a kötelességeit. Sőt vigyázott ránk míg úsztunk is..:-))) Reméljük ha ilyen barátságos hamar talál majd magának gazdát, megérdemli...
A repülőhöz most az eccer is időben kimentünk... Kár volt érte...Pacifique attitude...nem tanultuk meg... A repülő több mint 1.5 óra késéssel indult, és azért mert a mi pilótánk szerelni próbálta a Noumeaba induló repülőt. Közben feladták
. Így mi mentünk, a többiek maradtak... Látszólag csak mi turisták idegeskedtünk. Lassan kezdtem úgy érezni az egész nyaralás a reptéren dokkolásból fog állni. Eléggé látványos lehetett a hozz állásom, mert egy helyi öreg néni odajött és keksszel próbált jó kedvre deríteni....
Aztán kiengedtek felszállni a gépre, de a pilóta visszakergetett. Megmondta meg nincs kész! Így leültünk 
a reptér szélén a váróterem előtt és megvártuk míg befejezik. :-))))
Egyszer csak meglett és felszálltunk. Kis pici apró gépre, akkora volt mint egy kis játékszer. Voltunk rajta összesen hatan, plusz a pilóta. :-))
Lifouba érkezve, stoppolással kezdtük a napot. :-)) Valami helyiek pont abba a Gitébe igyekeztek amelyiket mi kinéztük magunkat a térképen. Az angyalok foghatták a kezemet amikor rámutattam a térképre, mert pont a Szantál és méz fesztivál kelős közepén kötöttünk ki.
Sok sok turista, fizetett sok sok pénzt erre az eseményre...mi meg csak belecsöppentünk. Volt itt minden. Hatalmas terülj terülj asztalkám helyi finomságokból, majd törzsi táncok, utána sok sok finom gyümölcs, majd buli a legvégén... Hogy nekünk mekkora szerencsénk van!!!
