Reggel korán keltünk, reggel 7 kor indult a kis katamaránunk a bálnavadászatra. Nagy reményt nem fűztünk az egészhez. Általában látnak az emberek egy farkat, és azzal kész... De ha már itt vagyunk, pont a szezon kellős közepén...
Mindenesetre a reggel, most az egyszer a mi szerencsénkre, a Pacifique attitude szellemében indult. Így mi is felkerültünk a hajóra, mert először rossz kikötőbe indultunk. Majd kiköptem a tüdőmet, a rohanásba, nagyon rosszul esett volna ha most az egyszer valami időben indul el... De szerencsénk volt, mint általában ezen a nyaraláson...
Picike volt a hajó, gondolkoztam hogy férünk majd el rajta ennyien, de valahogy még tágas is volt mikor már elindultunk. 
Első számú hajózási szabály, cipővel semmilyen csónakra nem szabad felszállni, mint visszagondoltunk, Paul is levetette velünk a cipőnket, és később vettük észre akik motorcsónakra szálnak is, akár milyen pici, elhanyagolt legyen a „no cipő” mindegyikre érvényes...
A hajóskapitányunk egy francia srác volt, úgy beszélt angolul, mint a mesékben a francia fiukról :-)) Igazából én 
voltam az egyetlen aki nem beszélt franciául, így nekem kellett fordítani :-)))
Kinn a nyílt tengeren elég hűvös volt, de igazából már úgy le voltunk égve, jól esett kicsit takarni a bőrünket. Szélcsendes nap volt, jól esett a hajóval ringatózni.
Indulás után nem sokkal, elhúzott mellettünk pár delfin, de nem igazából akarták produkálni magukat...Majd a bálnák reménykedtünk...
Mikor kihúztuk a vitorlákat (hogy ne zavarja a motor zaja a bálnákat) és megérkeztünk az úgynevezett bálnás helyre, olyan csend volt el sem hittem lesz itt ma még valami...Aztán láttunk egy hátat, mondták 20 perc múlva jönnek fel majd újból levegőért..., de a bálna beúszott a hajó alá és ott elkezdett énekelni....Egy élmény...már ez is nagy dolog gondoltuk...De hopp felugrott, ki sem mondtuk wow és mar ugrott megint, és megint legalább 5-6 szor. Az utolsó már nagyon messze volt, olyan búcsú féle. :-)) A kapitányunk mondta egyet kettőt máskor is látott, de ennyit egymás után még nem... Hát igen...Az angyalok már megint velünk voltak...
Indultunk is vissza, ezt biztos nem lehet már überelni. :-))) Csodálatos élmeny volt. Az a nagy hal, vagy emlős vagy mi ahogy szinte függőlegesen kiugrik a vízből, megáll egy pillanatra és eldől. Állítólag a lányok nem látják, de arra a pasira buknak aki nagyobb zajt csinál... :-)))
