Art Deco. Hűha, már nagyon vártam. Tavaly mikor először voltunk eldöntöttem, idén hosszabb időre is lemegyünk, és a ruhánkra is több gondot fordítunk. Nem ritkán látni olyat, hogy egy egész város meseországgá válik.
Igaz addig addig álmodoztam, egész évben, milyen lesz a ruhám amíg, tipikusan, min
den utolsó pillanatra maradt. De két héttel indulás előtt, azért sikerült rátalálni a tökéletes ruhára, így nem maradt más mint megtervezni a kis csinos kalapomat. Mert hát egy jól nevelt lány, csak nem megy ki az utcára egy valamirevaló kalap nélkül. :-))
Gondoltuk idejében elindulunk, az autós felvonulásról idén semmiképpen se maradjunk le, de hát nem akartunk a varos szeli zajos, büdös autós kempingben aludni, ha kinn az erdőben a meleg vizes forrásnál is lehet...Tény ami tény szép helyen aludtunk...A víz is finom meleg 
volt...sőt talán még túl meleg is...de hát nem mi lettünk volna mi, ha nem a felvonulás végére érkezünk vissza Napierbe.. :-)) No de sebaj, legalább jövőre is mehetünk...:-))
Amúgy a régi, autók, a ruhák, a zene, felébresztenek egy régi világot. Érdekes nagyszüleink, dédnagyszüleink fiatalkorában vendégeskedni...habár...odahaza...nem volt ilyen...de egy kicsit talán...vagy mégsem...álmodozni jó...
A régi autók, továbbra is a kedvenceink. Nélkülük nem is lenne fesztivál. Ok az egész Art deco lelke. :-))) És ha belegondolsz nem is változtak olyan sokat. Sokkal több személyiségük van mint a mai autóknak...
