A világítótoronynál közel a Moeraki Bouldershez van egy pingvin „les”. Talán ez a legjobb, abból amit mi eddig láttunk. Nagy meglepetésünkre az egyik pingvin a kerítés túloldalán karnyújtásnyira tőlünk várta a halászatból visszatérő társát. Szerencsénkre a társ is hamar megérkezett, így az örömujjongást is láttuk egy hosszú nap utáni találkozáskor.

A sárga pingvinek az egyik legritkább pingvin faj. A többi pingvintől eltérően nem csoportosan élnek hanem párban. Este mikor találkoznak a csőrüket összedugják és úgy üdvözlik egymást.

A sűrű bokrok között fészkelnek.

Omaru egy aranyos kis vidéki város és már olyan város jellege van. És itt délen gondolom a rendes telek miatt a köböl való építkezést is felfedeztek. Lehet csak ezért nőtt annyira a szívünkhöz. :-))

Itt elmentünk a hivatalos turistás kék pingvinnéző helyre. Mikor azt mondta a néni 5-6 ingyen 200 25-ért elég furán néztem rá. De hát eccer élünk gondoltam. Kellemes meglepetés volt a 257 hazatérő pingvin. Este sötétedés után jönnek. Csoportosan 30-50 pingvin eccere. Nagy nehezen hazatotyognak, rendet laknak a ház tájékán aztán kiülnek az ingatlan tetejére pletykálni. Rettentő hangosak. Valószínű itt Wellingtonban is lehet látni őket, ha kimész egy este a partra meglesett hol rikácsolnak, és másnap ott várod őket sötétedés után. :-))

A kék pingvinek a legkisebbek a pingvinek között és viszonylag barátságosak az emberrel. Fás üregekben, odúkban laknak. Szívesen beköltöznek régi házak pincéjébe. Az ember nem zavarja őket, olyannyira hogy az egyik átgyalogolt az egyik turista lában, mert az épp útban volt a hazafelé vezető úton. :-))