Ha lúd akkor legyen kövér alapon, mi úgy gondoltuk ha csak 70 évente havazik itt, akkor mindenképpen kihasználjuk a havat. Kinéztük a legközelebbi hegyet és gondoltuk addig megyünk míg havat látunk. :-))
Meggyőzni nem sikerült senkit, így édes kettesben indultunk neki a nagy útnak. Az emberek inkább otthon melegedtek a heatpump alatt, egy kan
dalló azért hatékonyabb lenne..., azért már lehet én is otthon maradtam volna...
Upper Huttban a Dobson trecken indultunk el. Szépen sütött a nap. Nagy meglepetés volt hogy a kidőlt fáktól alig lehetett haladni. Vihar az erdő közepén gondoltuk.?! De később rájöttünk, ezek a kiwi Manuka fák elég tápos fajták, ha a hóról van szó. Mind kidőltek a vizes, nehéz hó súlyától. Alig jutottunk el a parkolóig. Szegény Reki tiltakozott is rendesen :-))
De a hó nem váratott sokáig magára már az út elején voltak foltok, és hogy egyre feljebb mentünk egyre mélyült. A várva várt kilátást sajnos nem láttuk meg, de a végén már térdig süllyedtünk a hóban. Hatalmas nagy élvezet, hogy is meséljem...Végre tél volt és hó és hideg... Közben megtapasztaltuk a Widowmakert miért is hívják özvegycsinálónak. A nyomaink egyszer csak eltűntek és egy nagy fekete földdarab feküdt a havon előttünk, még szerencse 5 perccel hamarább és nem később, álltunk meg pihenni a fa alatt.
Visszafelé szomorúan tapasztaltuk hogy a hóember teljesen eltűnt és a reggeli szép kis hófoltok helyén már csak nagy sáros pocsolya volt. Hát igen vissza a valóságba, a tél ide csak nagy ritkán jár látogatóba, és akkor is csak azért mert eltévedt. :-))
