Reggel madárcsicsergésre ébredtünk. Hangversenyt tartottak a sátor fölött. :-)) Hajnalban már kikergettek a sátorból. Szörnyű egy teremtések!!!
De így legalább hosszú volt a nap. Reggeli után nekivágtunk a sziget legeslegdélibb csúcskéjének. Mint házigazdánk elmondta az a legjobb hely snorkelezni. Időbe került míg megtaláltuk a cső mellett levő titkos utat, de minden
fáradságot megért.
Sok sok kapitány hal (Moorish idol), várt ránk méltósággal a cső mellett. Na, meg sokmás színes hal is. Ja, és a hawaii kedvencünk a Humuhumunukunuku, akit a franciák Picasso halnak hívnak :-)) És nem is kevesen. Nem hiába jár ide mindenki búvárkodni. Sőt még kígyót is láttam, pánik rohamom lett tőle, aztán kiderült csak egy szegény kagyló próbált becsukódni. :-)) Seychelles azért mindig Seychelles marad, de lehet csak azért mert az első volt.
Miután meguntuk a snorkelezést elindultunk a híd felé, úgy 2 óra séta gyalog, de szerencsére pont akkor állt meg egy francia angyal, aki összesen 30 másodpercet idézett, eme gyönyörű helyen, de nekünk az is elég volt hogy megspóroljuk a hosszú gyalogutat. Nem mintha jövet, olyan rossz lett volna, ennyi színes lepkét nem láttunk meg sehol. Olyan igazi paradicsomi hangulat volt. Meleg, pálmák, hófehér homok, leírhatatlanul színes és nagy lepkék.... Miért is kellett Ádámnak megenni azt az almát?! Szívesen születtem volna egy ilyen helyre...
A hídnál vártak már ránk a ráják, egy egész csapat. Úszni lehet félnék velük, de így fentről lenyűgözőék... Végül még egy teknős is kidugta a fejét, na vele már szívesen úszkálnék...
Hazafelé betértünk a Snack Fassyba és finom rákokat est-ebédeltünk, majd a naplementében gyönyörködve, lassan hazasétáltunk a hófehér, homokban. Kell még ennél több egy tökéletes naphoz?
Az este megint hamar jött, rögtön sötétedés után, nem lehetett több 7 óránál. Nekem mindenképp bejön ez a Pacifique attitude. 7kor kelni, 7kor feküdni, nekem ez tökéletes :-))
