Reggel korán indultunk. Dunedin még messze volt. Gondoltuk negálunk majd itt is ott is, és hip hop este lesz ha nem sietünk.
A haditerv alapján Invercargillben akartunk ebédelni. Az első igazi megálló már Invercargill közelében volt, a Monkey Island. Sok látnivalót nem találtunk útközben, így egész jól haladtunk. De a legnagyobb látványosság talán nem is a kis sziget volt, hanem a hideg vízben fürdőző, kiwi gyermekek. Nem úgy tűnt zavarna őket hogy kinn a napon volt 16 fok. Vajon mennyi lehetett a vízben?!
Invercargill, hát nem nagy dobás. Egy kis aranyos vidéki város. Nem sok látványossággal. De mégis nagy meglepetést tartogatott számunkra. Az egyik bolt kirakatában volt egy nagy plakát, ami a gyermekek alkoholfogyasztása ellen kampányolt. És csodák csodájára mi is volt a plakáton Egy román cigánygyerek amint egy üveg Bucegi sört szorongat a kezében. Még hogy itt vagyunk a világ végen....
Fortrosenál betértünk egy helyi kis kocsmába. Itt megtudtuk hogy a sziget legdélebbi pontja, nem látogatható, mert a juhok épp ott legelnek. Viva New Zealand..... :-))))) De legalább megsúgták hova kell menni oroszlánfókát és pingvint nézni.
A waipapa pointhoz pont a legjobbkor érkeztünk az oroszlánfóka és két kicsinye épp akkor érkeztek egy kis tengerparti hancúrozáshoz.
Miután meguntuk őket elindultunk a Curio bay felé pingvint lesni. Persze hamarosan kezdtük bánni hogy otthagytuk a fókákat. A pingvineknek semmi nyoma nem volt...
Azért sétáltunk picit a megkövült erdő nyomain. Nem is gondoltuk volna, látunk még pingvint. Készültünk már felhúzni a sátrat, mikor kiabálást halottunk. A buta turisták elállták a pingvinek útját ki a vízből. Még szerencse...így mi sem maradtunk le róluk. :-))