Újból visszamentünk Abel Tasmánba, de most a part másik végébe. Megtaláltuk a legszebb „Beach”-et. Mivel a másik végéből indulnak a mindenféle turista hajók, itt szinte senki nincs. Mész egy és fél órát az erdőben és egy hatalmas partra jutsz ki ahol senki nincsen. Jól van na, néha lézeng egy ké
t ember, de elvesznek a nagy hosszú aranyszínű parton. Homokosnak nem igazán mondható, még annyira sem mint a másik végében. Ez is lehet az oka annak olyan kevés az ember?! De hát, kihagyom a homokozást egy kis „p
rivat beach” kedvért.
Mikor odaértünk majd kiugrott a szívünk örömünkben azt hittük pingvinek vannak a parton. Nagy vigyázva lopóztunk a part végébe, és hát nagy csalódásunkra csak négy kormorán szárítkozott. De nem voltak túl szégyenlősek, végignézték hogyan fürdünk.
Útközben hazafelé, léptén nyomon belebotlottunk valamilyen madárba. Láttunk pinty mamát kis csibékkel elszaladni az erdő sűrűjébe, meg fantailt, meg.... De az este sztárja mégiscsak a Weka. Ez egy másik Uj Zélandi röpképtelen madár. De valamivel ügyesebb mint a Kiwi mert nem fenyegeti kihalás. Mégiscsak lehet ügyesen is csinálni...
