Két évi vakáció

Mindenki kéri a bizonyítékokat az Új Zélandi mezítlábaskodáshoz. Sajnos hiteles saját dokumentációnk még nincs. De gondoltam felteszek pár szemléletes képet a témában.

Ha eldöntöd, ezután mezítláb jársz, akkor feldobod a cipődet egy fa tetejére, vagy még inkább egy villanypóznára. Itt-ott lehet látni a villanypóznáról, fatetejéről lelógó cipőfűzővel összekötött cipőket.

A minap a zuhogó esőben volt a patikában egy mezítlábas vásárló... Jobb mezítláb járni mintsem összevizezni a cipőt...

De arról hogy Miért? Minek? Hogyan? Hadd beszéljenek a Kiwik magunk. Ezt meg mi sem igazán értjük...

I go barefoot everywhere, including in the city. I fully trust my tough skin, and it’s always more pleasant to walk barefoot, even at railway stations, large outdoor fairs and other places with lots of garbage. I’ve been barefoot for fourteen years and never stepped in anything that didn’t wash off. Dog poo is the grossest but I thought it was pretty gross to step in when I still wore footwear too… I’ve had to wash it off shoes with deep thread in the soles several times, once off a pair of white suede boots, and a few times off bare feet. Guess which of the three was easiest by far? Glass also isn’t a big deal, I stopped avoiding all but the largest pieces after about a year, and I have NEVER had a cut. Not once. Get a splinter maybe once a year, nothing to worry about. Feet are much tougher than those who rarely walk barefoot think, much tougher even than I would’ve believed when I started going barefoot.

And I don’t mind washing my feet when I come home. Besides, shoes harbor many nasty bacteria, maybe we used to think we could judge how clean something was with the naked eye but since the invention of the microscope, we should know better. Your feet coming out of a pair of shoes may *look* much cleaner than my bare soles, and if streaks of sand, mud etc is the only concern, then you have a point. But if you actually want to keep the couch clean of germs (and especially prop your feet up on a table where you may put food, snacks, drinks) I’d strongly advise you to wash your feet before putting them up, regardless what you’ve been wearing.

I go barefoot because I absolutely LOVE it, I enjoy every step, feeling the ground underfoot, every surface is a little bit different. Some warm, some cold, some rough, some smooth, some harsh and some soft. I don’t do it to be noticed, it’s a lot more noticeable here and it’s a bit of a hassle sometimes when people ask me about it. I just do it because I enjoy it, taking off my shoes was one of the best things I’ve ever done in my life.

 

A Két munkahely között volt egy kis idő amíg 3 helyen dolgoztam. Robi nagyon élvezte. Valakinek dolgozni is kell a családban, hát ő elküldte az asszonyt. :-)

Hát ez úgy volt, hogy nem dolgoztam már az első patikában csak pár napot, és általában a nagyker vezetője közvetíti a munkákat így sokszor meg sincsenek hirdetve.

Hát elmentem hozzá személyesen, hátha tud valamit segíteni. Mivel pont akkor senki nem kereset asszisztenst, felajánlotta amíg kapok valamit átmenetileg dolgozhatom náluk. Végül is nem árt megismerni az érem másik oldalát is. És ebben abszolút igaza volt. Egyébként sem akartam otthon ülni és a sebeimet nyalogatni, az nem vezet sok jóra.

Hat mindenesetre egy nagy élmény volt. Főleg a reggel 5 órai felkelés. De szerintem azt is meg lehet szokni előbb utóbb.

Végig azon gondolkodtam Hungaropharmáéknál hány fok van a raktárban, mert itt néha reggel 5 fok volt a raktárban 6 a hűtőben. (a legtöbb gyógyszer 15-25 fok között tárolandó :-))) ). De gondolom odahaza feltaláltak már a raktárak fűtését. :-)))

Amúgy ettől eltekintve jó volt ott dolgozni, kedvesek voltak a kollégák. És hát amire nagyon büszke vagyok Voltak igazi Maori kollégáim. Vannak ők elég sokan itt, de elégé különválnak a társadalom többi részétől.

Csináltak egy felmérést arról hogy az Új Zélandról hazatérő emigránsok mit bánnak a leginkább. És hát azt hogy soha semmilyen kapcsolatuk nem volt a Maori kultúrával. Ezért szervezte nekünk az Állam bácsi a Kainga Hou-t

Felteszek pár képet a régi patikámról, ízelítőnek. Lássátok milyenek is itten a Patikák.

Kicsit a DM-re vagy a Rozmanra emlékeztetnek kívülről. De a háttérben azért folyik komoly munka is. Az időseknek, öregeknek a heti gyógyszerkészletét külön-külön kiadagolják. Igy legalább tudják ha elfelejtették bevenni a gyógyszert és nem vesznek be kétszer is egy adagot.

Hogy még miben különbözik itt a Patika? Hát vannak csak Gyógyszerész gyógyszerek, mint pl , altató, gomba elleni szerek, szemcseppek, erősebb fájdalomcsillapítók. Ezeket csak gyógyszerész adhatja ki, úgymond gyógyszerészi vényre, mert a beteg minden adatát regisztráljak csak mint egy orvosi vénynél.

Azonkívül itt bárki kaphat kodeint. Csak leveszed a polcról, úgymond OTC. Van egy köhögéscsillapító szirup amelyik morfiumot tartalmaz, igaz nagyon hígított és csak gyógyszész gyógyszer de bárki megkaphatja csak besétál a patikába.

Azonkívül a megszokottabb allergia gyógyszerek, szteroidos kenőcsök, orrcseppek nagy része mind a polcon van úgymond OTC termék.

Ami még nagyon fura, itt semilyen gyógyszerhez sincs metegtájékoztató. Elméletileg a patikában a beteg megkap minden szükséges információt....

Ja, na ez már tetszik. A receptek állnak sorba és nem az emberek. Megmondod kb. mennyi idő amíg meglesz és visszajön a beteg, vagy vár ez már tőle függ, de senki nem áll sorba, max. bámészkodik az üzletben.

A recepteket muszáj két különböző ember átnézze. Általában egy technikus egy gyógyszerész vagy két gyógyszerész. Így nincs a beteg után rohangálás... :-))

Most ennyi ha még eszembe jut valami leírom.

Ha valaki kérdezné „Miért nem jó erdő szélén lakni?” Tudnék már egy jó kis érvvel válaszolni.

„Erdőben lakik sok sok kis egérke” Olyan szép kis aranyosak, bundával. Pont mint Jerry a rajzfilmben.

És ha hideg tél van (mármint ha az ittenit lehet hidegnek nevezni) akkor beköltöznek a hálószobába. Mert hát ott van a legmelegebb, és ugye ők is fáznak. :-))

Az Új Zélandi hazáknak, többek között, van még egy hátránya: fából vannak. Így a mi kedves albérlőink, mint a történet végen kiderült, a padló és a plafon között laktak. Onnan jártak vadászni a konyhába, amikor senki nem volt itthon, merthát Jerrynek van magáhozvaló esze, nem buktatja csak úgy le magát. :-))

Aztán kaptam utolsó munkanapomon ajándékba egy egérfogót, búcsúajándéknak. És hát csodák csodája volt is benne farkon fogva egy egérke már másnap reggel.

Jakab Vadölő Róbert végzett vele, és az azután következőkkel is. Én mindegyiket elsirattam olyan kis aranyos bundásak. Pont mint a Karlsruhei Cickány, azt bezzeg nem bántottuk csak fotóztuk. :-))

Ezután talán nem kergetem el a szomszéd macskáját ha a mi udvarunkon vadászik. :-))

Mivelhogy Robi már nagyon aggódott a Dunába ugrom, ezért meglepetést szervezett. :-))

Tény ami tény, ilyesmiért élni érdemes. :-)).Egy orosz-ukrán társulat a Wellingtoni színházban játszotta egész hónapban a Hattyúk Tavát korcsolyával. Hoztak a korcsolyapályát magukkal és a színházban állítottak fel.

Nagyon nagyon szép volt. Én mindig is szerettem a korcsolyát de így élőben meg inkább elvezetés ahogy ugrándoznak össze vissza.

Egy ok arra, miért érdemes elmenni a világ végére. :-)))

Sajnálom megint elmulasztottam egy igazi mezítlábas Kiwi képet. Olyan igazi Új Zélandi csendélet. Anyuka nagyestélyiben, kislánya királylányruhabán és persze mindketten mezítláb. Na de sebaj majd eccer sikerül lencsevégre kapni egy ilyen pillanatot.

Itt van egy kis ízelítő: Swan Lake On Ice

A Pipit. Hozzánk járnak ebédelni.

Újból elmentünk a fokos helyre. Megkerestük a haverjainkat. Így tél közepén, nem sokkal a deli sarokról érkezés után.

Most ellenkező irányból indultunk. A Kiwi park kerítése menten indultunk és utána letértünk a tenger fele. Egész kellemes út volt. Ragyogóan sütött a nap. És a kerítésen kívülről lehet meg több madarat is lehet látni. Láttuk a fejünk fölött elrepülő Kakákat és a Keruru ott ücsörgött a kerítésen bélöl karnyújtásnyira tőlünk. Valószínűleg már rájött a kerítés megvédi tőlunk. :-))

Szépen sütött a nap és útközben meg szunyókáltunk is egyet a fűben. Nem rossz azért a tél közepétől.

Útközben megnéztük ama híres Új zélandi második világháborús bunkereket, amiket az oroszoktól való félelmükben épített a Kiwi katonaság. Egy vicc az egész. Három köböl épült kapus fülke. :-))) Ezert is szeretjük őket. :-)))

Ami a fókákat illeti hat nagy csalódás volt. A deli sarkon jól elhíztak a sok hal miatt. És hat a kövér meg fokában sem vonzó. Meg ha csak molettek lettek volna.... Így mar egyáltalán nem hasonlítanak a tengeri kutyára ( Zeehond). :-)) Azért felteszek egy képet.

Sue kolléganőm tanácsára meglátogattuk a Rimutaka börtönt. Ha már nekik dolgozom gondoltuk elmegyünk még ha egy szem Pukekot sem fogunk látni. :-)) Szép idő volt, sütött a nap. Ez itt így a tél közepén nagy áldás főleg hogy ilyenkor kinn melegebb van mint a lakásban.

A Sue által említett sok Pukekot elképzeltük egy párnak, meg némi esélynek hogy lassúk akar egyet is. Még álmomban sem gondoltam volna hogy kb 150 lila „tyúk” fog a fűben kapirgálni a juhok között.

Ez is egy tipikus Új Zélandi buta idétlen madár, hatalmas nagy lábakkal. De éppen azért aranyos mert annyira idétlen. A Pukekokra viszont a többi helyi madárral ellentétben vadásznak. Így hát nem mondhatnám hogy barátságosan fogadtak. Nagyon félősek és messziről elgyalogolnak ha csak közeledsz feléjük. A repülés nekik sem specialitásuk, mint a legtöbb itteni madárnak, de ha nagyon muszáj tudnak azért. :-)) A hosszas lopózkodásnak volt némi eredménye azért. Sikerült egy pár képet késziteni.

Ja és Robi megharagszik ha nem említem. Láttuk a híres Új Zélandi fehér fejű Kácsát is. Nem csak a Pukeko volt a nap sztárja. :-))

Szerencsénk volt egy ama gyönyörű verőfényes napsütéses szombathoz. :-)

Így hát átugrottunk az ablakunkból is látszó kis szigetre. A Somes Islandra. Hajókáztunk kicsit és elveztük a napsütést. Sok szépre nem számítottunk hiszen 20 évvel ezelőtt még állat karanténként működött. Gondoltunk sétálunk kicsit és megnézzük az öböl túloldalát is. A meglepetés annál nagyobb volt. A természet hamar életre kel. Dús erdő fogadott és a fák tele tele voltak Kakarikivel (kaka=papagáj, riki=kicsi maoriul). Kis aranyos papagájok. Most mar a hangjukról is fel tudjuk őket ismerni. Otthon nem ismertem ennyi madarat az énekéről :-)) Nagyon barátságosak, vagy még mindig nem jöttek rá hogy az ember nem feltétlenül barátságos :-)) Az egyikre majdnem raleptunk. :-)) Majd tavasszal még visszamegyünk, akkor sok a helyi gyík, és ha szere van még tuatarát is láthatunk.

Szerintem én sohasem leszek igazi Kiwi. Ki van zárva. Kinn van vagy 6 fok és a gyerekek zokni nélkül és nagykabátban sétafikálnak az utcán, nem is beszélve azokról akiken még most sincsen cipő. A munkában én vagyok a legjobban felöltözve. Újabban Szibériai lánynak becéznek mert gyapjúpulóverben vagyok. Pedig én olyan büszke vagyok a pulóveremre nem könnyű itt ilyesmit vásárolni, azért is indítottunk kötőklubot. Így jövő télire már lehet lesz sapkám sálam pulóverem.:-))

Igazából az időjárásról akartam írni. A kinti hőmérséklet úgy késő októberre kora novemberre emlékeztet, nem is lenne vele baj ha benn a lakásban meleg lenne. Néha azon gondolkodunk kinn lehet melegebb van mint idebenn. Igaz mi nem panaszkodhatunk, van akinél 5 fok van reggel a szobában, nálunk 12 volt a legkevesebb. :-)))

Hó az nincs. Viszont eső az bőven. Esőkabátban, esőnadrágban és vizaló zokniban járunk munkába. Olyan igazi nyári záporként esik az eső, és ha rákezd abba sem hagyja napokig. És van még valami: a szél, most már nem kérdezgetjük cinikusan miért hívják Wellingtont Windy Wellynek. Viszont ha kisüt a nap verőfényes gyönyörű idő van. Mindig abban reménykedünk a hétvége az ilyen lesz. Olyankor a házban is melegebb van. :-))

Megvolt az első igazi nyugis hétvégénk amióta elkezdtem dolgozni. Olyan jó volt , nem kellett menni sem dolgozni, sem vásárolni sem... nem volt semmi kötelező program. :-))

Viszont voltunk sétálni az utcánk végében. Az a legjobb Új Zélandon, ha kirándulni akarsz nem kell messzire menni. Egy kettőre az erdő közepén találod magad. A kis Fan tail-ok meg is támadtak. :-)) A legujabb kedvenc madarunk. :-))

Készült egy kép megint a lakásunkról is. :-))

A kilátás az udvarunkról:                                                

Mondtam olyat mi is kiwi-k leszünk? Hát lehet tévedtem. :-)) Igazából az elhatározás hogy fűtőtest nélkül bírjuk addig tartott míg egyik reggel 14 fokban ébredtünk. Gyorsan vettünk is 2 db elektromos fűtőt. Féltünk az egy nem biztos elég lesz. De legalább a házavatóra jó meleg lett. :-))

Szombaton felavattuk a fűtőtesteket és a házat.

Megismertük mi is az itteni magyarokat. Összegyűltünk szép számban. Voltunk vagy 15-en. Ki gondolná egy ilyen kis városban, ennyi sokan vagyunk.

Hat igen általában minden egyszere történik. Ahogy elkezdtem a munkát a kávézóban hívtak is egy patikából szükségük lenne egy technikusra. Lassan lassan minden fáradság meghozza a gyümölcsét. Csak türelem kell kivárni. No, meg egy kis szerencse, az sohasem jön rosszul.

Úgyhogy az utóbbi pár hétben zsonglőrözök a két munkahely között. Eredetileg úgy képzeltem el bírni fogom a 6 nap munkát.(5 a patikában 1 a vendéglőben), de hát tévedtem. Sok ami sok. Nem tudom szüleik hogy bírtak annak idején. Én múlt héten beadtam a kulcsot. :-))

Amúgy közben el is költöztünk. Kivettünk egy nagyon szép lakást, abban a reményben hogy meleg lesz majd benne. Igaz ami igaz, kiwi szemmel meleg is van 18 fok ha süt a nap. "That's a lot" a kollégám szerint akinél reggelente télen 5 fok van a házban. :-)) De nem adjuk fel előbb utóbb mi is kiwik leszünk. :-))

Kellemes ünnepeket kivánunk mindenkinek.

 Zita & Robi

Holnap kezdem a munkát a vendéglőbe. Nagyon aggódom. Felek elvérzek majd a csatatéren. :-) Eddig nem is tudtam milyen komplikált a kávéfőzés. :-)) Tegnap 4 órán át főztem eszpresszót és hat még mindig nem tökéletes, nem is beszélve a capuccinóm habjáról. :-))

Kaptam megint egy kis ajándék munkát. Madarakat kerestünk név szerint.(piros-zöld-sárga). Adó-vevőt akartak tenni rájuk, hogy tudják merre repülnek el, mert az új bébik közül nem sok marad a parkban. Tiszta véletlenül pont egy fiatal madár sem volt az etetőkön. :-))

Viszont elkaptunk egy fel nem gyűrűzött Kakát. Igen így hívják!! Nem minden nyelvben jelenti a Kaka ugyanazt :-)) Szegényt nagyon sajnáltam. Meggyámbászták rendesen. Kifeszítették a szárnyát, lecentizték a tollait, beleszúrtak tűvel egy csippet, gyűrűt tettek a lábára, és a legvégén betették egy hóhér zsákba és megmérték a súlyát. Nagyon nem tetszett neki, jó messzire elrepült utána, én helyeben vissza sem jönnék többet. :-))

     Most már tudom hol rontottam el az életemet. Ahelyett hogy kémiákat kínozzak öt évig tiszta fölöslegesen, inká bb ornitológusnak kellett volna menjek.

Egyeseket azért fizetnek hogy szép időben üljön a padon

és számolja a madarakat. Hány iszik cukros vizet hány eszik tápot. Nem rossz munka, azért, tudnám csinálni örökké. :-))

És büszke vagyok hogy van két helyi madárka amelyeket már fel tudom ismerni. Sőt megkülönböztetni is egymástól.

Nos, úgy néz ki én is kaptam munkát. Igaz csak 2-3 nap de kezdetnek az is megteszi. És nem akárhol hanem a Kiwi parkban. :-)))

Érdemes volt önkéntesnek menni. Ja, tényleg nem is írtam. Pár napja önkéntesen dolgozom a Karori madár parkban. Van amikor egész vagány, de álltálában megdolgoztatnak rendesen. Sebaj benn vagyok a parkban és latom a madarakat. És a munkám is ennek köszönhetem. :-))

Április 1-en nyílik az új kávézó és oda vettek fel. Elég vicces, sohasem gondoltam volna hasznát veszem majd még az amerikai pincérkedésnek.

Alakulnak lassan a dolgok. Robi hétfőn elkezdte a munkát. Pont idejében. :-)) Ha 8 nappal később kezd nem kapjuk meg automatikusan a letelepedésit. Szerencsés csillag alatt születtünk :-))Nekem meg egyenlőre semmi újdonság. A Patikák elfogytak így küldözgetem a CV-met bármire ami adódik. De eddig semmi válasz. Na de nem adom fel. Fura is lenne így egyből minden sikerülne.

Kicsit lemaradtam az irással. Sürű volt a program... :-))

Hawaiiról szándékozok egy fényképes beszámolót irni. Akkor majd elmesélem a Maona Kea megmászását (első 4000 m feletti csúcsunk :-)) es a vulkánoknál tett kirándulásunkat is.

Itt vagyunk most már 1 hete. Közben lett lakásunk, már nem lakunk szállodaban, azaz mégis de albérleti áron. És ha lesz majd munkánk keresünk egy ügyes kis szigetelt házat. :-)) (Mindenki ilyeszteget a télel :-()

Ami a munkát illeti Robi interjúzgat, én meg járom a patikákat és osztogatom a Cv-ket. De egyenlőre semmi erdmény.

Már itt vagyunk egy pár napja a Nagy szigeten, azaz a Hawai'i-n. Gyönyörű ez a sziget. És egy szép kis nyugis szobánk van Tom-nál. Kicsit olyan Seychellesi a hangulat. Itt lakunk a lakása aló szintjén és vigyázz is ránk picit, elmondja hova menjünk, mikor... Ez a paradicsom a Honolului szállas után.

A sziget gyönyörű és nagyon változatos. A trópusi esőerdőtől a sivatagon át mindenféle éghajlat megtalálható itt.

 Voltunk lávát nézni de sajnos nem láttunk piros folyó lávát, de gyalogoltunk a kihült régebbin. Nagyon érdekes.

 Ja és a halak szinesek és sokan vannak. Úsztunk együtt teknösökkel. Sokan vannak itt. És távolról bálnát is láttunk. Ha majd Új Zélandon leszünk irok részletes beszámolót fényképekkel.

Üdv mindenkinek.

Most hogy visszanyertem humorérzékemet, elmesélem a Honolulu-i kalandunkat. Az egész úgy kezdödött elveszett az egyik csomag. Kiváncsi lenek azért egy direkt járaton hogy lehet csomagot elvesziteni, főleg hogy több mint egy napba kerűlt amig meglett. Na de mindegy. Letörve értunk a szállodába, ahol megkaptuk a szobánkat. Na ez lett a Zitatours csődje.:-( A szobának eggyáltalán semmi ablaka nem volt, a villany is alig égett, de igy legalább jól aludtunk.:-) Nem zavart a reggeli fény, sem a madarak csicsergése. Tanulság a "standard interior" szoba az ablak nélkülit jelent. :-(

Ettől eltekintve Honolulu érdekes, izgalmas, pezseg. Sok szép üzlettel, kocsmával, vendéglővel. Sok sok japán van, igy mi is japán étteremben vacsoráztunk, és saját személyreszoló szakácsunk volt. :-))

Voltunk buvárkodni is. Igazi amerikai szervezéssel: kötelező videó, belepő, vizimentő... de a halak azok ugyanolyan szépek mint akárhol máshol, csak itt kevesebben vannak elegük van a sok turistából.

A ferihegyi indulás elég izgalmas volt, de felöltöztünk mint az eszkimók és máris eltünt a plusz 1,5 kg. Londonban már nagyvonalúak voltak úgyhogy nem dunsztolódtunk meg a sok ruhában.

Tegnap sétalni voltunk a Griffith observatoriumnál. Sajnos a napot nem láttuk mivel borús volt az idő, de most már értem hogy is müködik a dagály. És lattuk a Hollywood jelt is, végre. Nem is gondoltam volna Los Angeles közepén ilyen jót lehet sétalni és tele van mókussal. A Feketerdővel ellentétben itt van mókus viszont nem volt diónk.:-)) És a mókusok nem igazán hagyják magukat hülyiteni.

Imi kérésére pár szó a készülődésről.

Csomagolás, csmagolás buli buli csomagolás buli csomagolás...

Most épp Pesten vagyunk és hát izgulunk kicsit igy indulás elött, föleg hogy jó betegek lettünk mind a ketten. Remelhetöleg az Amerikaiak nem forditanak vissza h1n1 gyanúja miatt. :-)) Na de sebaj a forró homok, a sós viz és a lenge szellő a legjobb gyogyir az eféle bajokra. :-))

Ja és még valami, Belső Informátoraink mondták hogy Új Zélandon még nem érkezett meg a nyár. Hideg tavaszi-öszi idő van. Nagyon remélem hogy 2 hét alatt összeszedi magát az időjárás :-))